Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
hirdetés


loading...



loading...

hirdetés



 

Simon Mihályné: 
 

Egy dédmami himnusza

 

Köszönöm, hogy dédunokát adtál nekem Istenem,
Amióta közöttünk van, teljesebb az életem.
Dédmamaságot megérni tudom, érzem, kiváltság,
Az Ő nevét kimondani olyan, mint egy imádság.

 

Szöszi haja két kis copfban kunkorodik arca körül,
A perceknek, mit együtt töltünk, szívem-lelkem úgy örül.
Barna szeme a világot mindig kíváncsian nézi,
Elolvadok mikor ölel, szája azt csicsergi: "Dédi".

Köszönöm az egészséget, erőnlétet, türelmet,
Ha mesélek, oly jó látni szemében a figyelmet.
Rajzolunk és énekelünk, öreg lemezjátszóm forog,
"Pancsoló kislány" ha szól, az se baj, ha gyomra korog.

Locsolja a virágokat  -Gyere dédi!- kiált rám,
Erkélyemen virágok közt ő a legszebb virágszál.
Rossz dolgokat sose lásson, csak a világ fényeit,
Ha elmegyek, "odafentről" vigyázom a lépteit.

 

(Eger, 2011. március 10.)

 

mamika_vivike.jpg



 
 

loading...

hirdetés