Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
hirdetés



hirdetés



Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd


Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él
s mint fán se nő egyforma-két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.


Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt
s szólt ajka, melyet mostan lepecsételt
a csönd s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn s ahogy azt mondta nemrég:
"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék",
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére és futott, telefonált
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.


Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó, tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.


Édes barátaim, olyan ez épen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt..."


Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.

 

 

Szalai József
(1935. 12. 13. - 2010. 11. 06.)

http://www.gyertyagyujtas.hu/index.php/19547.kivalasztott

Szalai László:
Édesapám emlékére

 

Gyász terhe nyomja lelkemet   

Vasmarokkal tépi szívemet 

Sírás szorítja torkomat 

Sós könny marja arcomat

 

Elment az akit szerettem

Elment,  lelke mennybe szállt 

Hangom hangtalan kiált

Emléked örökké őrzöm 

Míg csak  létezem e földön

 

(2010. november 10.)

 

 

 

"Papa, ugye hallasz..."

 


 

 

 

loading...

hirdetés


Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Kati - barimandel@gmail.com

2013.02.19 07:39

Kedves Ági!
Nagyon szép ez az emlékoldal!Én az Édesanyámat vesztettem, el akkoriban.Még ma sem sokkal könnyebb.Gratulálok az egész honlapodhoz nagyon tartalmas,érdekes amióta rátaláltam mindennap benézek szinte.Köszönöm. További sikeres munkát!

Szilasi Andrea - Köszönet

2011.03.22 14:43

Kedves Ági!
Nagyon megtisztelő, hogy honlapod vendége lehetek! Köszönöm szépen a weboldalamra és az FB-re küldött üzeneteidet! Még nem volt időm mindent elolvasni, de szemet gyönyörködtető minden, amit itt látok! Te is írtad, nincsenek véletlenek...az első nagylemezemen, mely musical lemez, és többek között Sasvári Sándorral is énekelek, a legnagyobb sikert a Yentl c. musical, Papa ugye hallasz c. dallal értem el...nagy szeretettel, el fogom küldeni neked!
Nagyon sok erőt, kitartást és folyamatosan újratöltődő érzelmi patronokat kívánok az íráshoz a továbbiakban is! Szeretettel: Szilasi Andrea

alliteracio - Re: Köszönet

2011.11.01 09:28

Drága Rea szívből köszönöm kedves szavaidat, és számomra a megtiszteltetés, hogy itt jártál!
Puszillak:
Ági